Kellett egy ruha.

Na, nem olyan “női hóbortként”, hanem mert tényleg alkalom volt. Elképzelés? Nincs, nem volt rá idő! Telefon Anikónak. Probléma megoldva! Mennyi idő alatt? Pár perc.

Az élet nem állt meg. A mókuskeréken nem kellett lassítani. És ez JÓ! Nincs több időm ilyesmire mint másfél óra.

Eredmény? TÖKÉLETES!

Miért? Hogyan? Hát, ez az! A profizmus. A vendégre való odafigyelés, emlékezés minden apró részletre az alakjából, a stílusából és a korábban megvásárolt modellekből. Mindenképpen követendő példa!!! Ez hiányzik a mai pénzorientált világunkból. Hogy odafigyeljünk a vásárlóra, hogy ne az öltözéke alapján próbáljunk tájékozódni az anyagi lehetőségeiről és ennek fényében a vásárlói potenciáljáról. Ne csak azért fizessen szívesen ami tetszik neki, hanem azért is ahogyan eljutatták oda, hogy a magáénak érezze.

Másfél óra. Kb. 12 ruha. 3 tökéletes. 3 másik szintén, csak más alkalomra. Nem keresgéltem, nem néztem végig mindent. Oda telefonáltam és Anikó tudta, hogy mire van szükségem. Minden előkészítve várt rám a próbafülkében.

Másfél óra. Mindenestől ( telefon, oda-vissza út, próba)! FONTOS LENNE MEGÉRTENI, HOGY ETTŐL MŰKÖDIK!!!

P.S. : Na, és ki volt ma a legelegánsabb?  …