15 fok Celsius. Szürke ég, szemerkélő eső. Belgrád.

Valójában itt is nyár van és állítólag nem szokott ilyen lenni… Na, de ki tudja? Lehet, hogy csak próbálják magukat is meggyőzni, hogy legalább az idő jobb szokott lenni… Ennyi maradt. Mélyek a háború ütötte sebek. Kómában az egész város. Vegetál.

Sajnos ez nem egy önkímélő vegetálás, nem egy szabadon választott komfortzóna. Nem. Ez egy kényszerhelyzet amit a lehetetlen és perspektíva nélküli gazdasági helyzet szűlt. Próbálnak túlélni. Saját elmondásuk szerint egyik napról a másikra. Nem reménykednek.

Nézem az arcokat. Egykedvűség. Nézem az öltözéket. Semmi extra, de néhány UGG utánzat feltűnik. Azért lenne ígény csak pénz nincs!!!

Hatalmas romos épület a központban. Még a háborúban lőték szét, de mivel telektulajdoni összeférhetetlenségek vannak, marad a régi formájában. Én megpróbáltam egy “háborús emlékművet” látni benne, végül is akár szándékos is lehetne. De nem az.

Sétáló utca. Még mindig esik, egyre hidegebb van. Puma, Sephora, néhány helyi tervező boltja, már már unalmas és akkor feltünik egy ismert logo, egy ismert felírat: CESARE PACIOTTI?! Mi van???

Tovább sétáltam még néhány háznyit mire feldolgoztam… Na, akkor visszafordultam, hogy felfedezzem a lehetetlent. Az volt. Egy Paciotti cipő bolt. Benne a teljes aktuális kollekció, férfiaknak a 4US ready to wear kollekcióval. Nem is értettem. Most sem értem, de talán nem is kell! Ott volt.

Jó tudni, hogy egy Paciottiért “csak” Belgrádig kell leugranom.( 2,5 óra várakozás a határon. Ha azt kibírod, már megérdemelted )