Kifejező cím, elegáns meghívó, stílusos plakát, patinás helyszín, jól megválasztott időpont…

Ha csak a fenti jellemzőket nézzük, már akkor is sokkal több figyelmet és főleg nagyobb sajtónyilvánosságot érdemelt volna a BUDAPEST COUTURE 2009 ” Mélyvíz” rendezvény! De lássuk, miről is van szó?!

Tények:

- a “magyar divat” mint fogalom, kezd nem létezni

- az emberek öltözködési kultúrájából csak a “kultúra” hiányzik

-a potenciális vásárlóközönség az Andrássy úton koncentrálódik és miközben lelkesen vásárolja a neves külföldi designerek II., III. vonalbeli pret-a-porter (ready to wear) ruháit, megfeledkezik arról, hogy ez ma már bárhol szembejöhet vele és a márkát fémjelző magas ár nem biztosítja az egyediséget

-LÉTEZNEK SZENZÁCIÓS MAGYAR TERVEZŐK!!! Akik még mindig tudnak időt fordítani a vendégre, majd igényeinek és vágyainak megfelelő, karakteréhez passzoló egyedi ruhakölteményt alkotni számára… töredékéért.

BUDAPEST COUTURE 2009

Az Első Magyar Divattervezők Szövetsége (EMDSZ) ( igen, van ilyen!), úgy döntött, hogy változtat a “mélyvízen”! Időt, erőt, energiát nem sajnálva Németh Anikó és S. Hegyi Lucia megpróbáltak felúszni a felszínre. Nem kisebb feladatot vállalva magukra, minthogy a felszínre hozzanak mindenkit aki fúldoklik, legyen az társszakma vagy vásárlóközönség. És jött a “mérhetetlen” HÁLA…

A mélyvízből csak az menekül akinek erős az életösztöne és hisz benne, hogy kimenekülhet. Mindenki másban tudatosodik a vég közelsége és feladja. Jó próbának ígérkezett (volna).

2009.okt.02. péntek, Iparművészeti Múzeum 19-20 óra

Már az utcán indul a hangulat. Totti kisaszony zenél, Hód Adrienn koreográfiáját kortárstánc művészek mutatják be. Performance köszönti a meghívottakat és vezeti be őket az előcsarnokba. Bent elegáns meghívottak, kiváncsi tekintetek. Vajon mivel folytatódik? Fáradt, izgatott ,de lelkes tervezők, kedves fogadtatás. Még a notorikus későkre is gondoltak, senki ne maradjon le, valamivel 20 óra után megvilágítják az addig sötét teret. A hófehér installáció a rajta elhelyezett kreációkkal megsokszorozva a fényt hirdeti, hogy pár napig ő a magyar divat oltára. A rosszúl sikerült nyitóbeszédet feledteti Mizsei Zoltán varrógép-szimfónia és az azt követő performance, ahol a magyar tervezők keze alatt táncoló művészek testén megjelenik egy elnagyolt modellterv, hogy mindez utána életre keljen egy-egy ruhában, amit modellek mutatnak be. Megtekinthető az installáció, nagyon jó a party service, az ember feltöltődik és örömmel nyugtázza, hogy a magyar divat él.

Élne, ha hagynák…

De nem!

Nagyon jó, hogy Valakik csináltak Valamit, mert legalább van amin fogást találni. Mindez másnap a szakmai kerekasztal beszélgetésen ki is derül.

2009.10.03. szombat, Iparművészeti Múzeum 14-19 óra

Az a megbeszélés, ami az összefogás, a közös társadalmi szerepvállalás jegyében lett meghírdetve, percek alatt csatatérré változott. És jöttek az értelmesebbnél értelmesebb felszólalások (jaj de jó, hogy hallom a saját hangomat…) és a HÁLA, amire ígértem, hogy visszatérek.

Lám-lám, azok akik évek óta nem csináltak semmit és nem is tervezték, hogy valaha is fognak, azok most volt mit megkritizáljanak. NAGYON MAGYAR, NEM? Volt aki a Szövetség létjogosultságát akarta megkérdőjelezni, volt aki kétségbe vonta, hogy a szakmát képviselik, volt aki a szóhasználatba kötött bele, més meg azt sem értette, hogy miről beszélnek, de volt véleménye. Az tetszett nagyon, hogy a “gombosnak” és a “zsínorosnak” is volt véleménye és el is mondta, mert senki nem hallgattatta el. Elgondolkodtam, ha Calatrava összehív egy szakmai kerekasztalt, ott a téglagyártó kap-e lapot, hogy okoskodjon? NEM! Azért nem, mert még arról sem fog tudni, hogy megtörténik. Talán legalább utólag át kellene gondolni, “kedves gombosok és zsínorosok”, hogy ott és akkor a designerek megpróbáltak elindítani valamit, aminek sikerén továbbfejlesztve ezt az ipart, önök is érvényesülhetnének. De egyébként nem gond, mert gyártanak gombot és zsínort Kínában is és a Tesco is mindig keres eladókat…

Nem értem, hogy mi történik? Miért nem lehet egy ilyen dologban az érték- és jövőteremtést látni? Miért nem lehet pozitívan felzárkózni egy olyan rendezvény mellé, mint a BC 2009, ami az egész szakmáról szól(na) és nem öncélúan jött létre? Fel kellene ébredni! Ha nincs torta, nincs mit szeletelni! Nem eszik senki!

Nagyon rosszúl vizsgázott a sajtó (Elle, Vogue, Cosmo, Elite, mindegyik), Lehet, hogy nem a BC 2009 fizet sok pénzt a reklámért (még)! De lehet, hogy fog később, viszont másnak. Véleményem szerint, a helyi lapok arra is hivatottak, hogy felkarolják a profiljukba illő, az adott országban törénő eseményeket. Az az igazság, hogy ha külföldi designerekről akarok olvasni, akkor az angol, vagy amerikai lapokat veszem meg. Elnézést, már-már elfelejtettem, hogy a “véletlenül” ugyanakkorra időzített Marie-Claire Fashion weekend-ről tényleg jelentek meg cikkek. Igaz, arról lehetett írni, mert ott volt DIVATBEMUTATÓ! (Korlátolt hozzáállás…)

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a meghívónak tájékoztató szerepe is van és illik elolvasni (abból kiderült, hogy a BC 2009-en nem lesz divatbemutató). Ha másért nem, legalább a DRESS CODE miatt, így hátha sikerül nem melléöltözni…

Remélem a Budapest Couture 2010-ről többet és mást hallunk majd!

Hajrá Anikó! Hajrá Lucia!