Változik az ember. És ez nem csak a korral jár. A tapasztalat, bizonyos dolgok megértése nem korfüggő.

Hosszú évek teltek el mire a ’sportcipő-farmer’ viselet végre kiment a divatból. Hirtelen megkönnyebbülés vett erőt az öltözködni szerető embereken. Végre mást is lehet majd látni az utcán és talán megvillan mindenkinek az egyéniségéből valami a ruházatán keresztül. Mert legyünk őszinték, ahogy mi az ázsiaiakat közel egyformának látjuk, legalább annyira uniformizálta a karaktereket a fent említett viselet is.

Szedjük szét az uniformist. Sportcipő. Rendben! Farmer. Szintén! DE CSAK KÜLÖN!!!

Amerika.       Starbucks.       Reggel.

Álmosan ültem az ablak előtti bárszéken, chai-latte és banános csokis süti társaságában és bámultam az ablak előtt elhaladó embereket és valami nagyon furcsa volt. Majdnem minden ember futócipőt viselt! A kis kosztüm, a balonkabát, a hosszú bőrkabát, aktatáska, laptop táska mind- mind a FUTÓCIPŐ-t választotta magának társaságul…

Első reakció: döbbenet. Második reakció: itt senkinek nincs stílusa. Harmadik reakció: megvető elfogadás.

Az értetlenség viszont maradt!

És ez még így ment éveken keresztül. Lehetett a nyugati part, a keleti part, kisváros, nagy város mindenütt ugyanaz. ŐK is: futócipőben. ÉN is: megvető elfogadásban.

És egyszercsak megvilágosodtam! A Starbucksban, reggel! Ugyanaz a süti, ugyanaz a tea tehát nem ezek tehetnek róla…

Bementem a Nike márkaboltba és vettem egy FUTÓCIPŐT!

Másnaptól, ha elmentem egy Starbucks üvegfala előtt a futócipőmben, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy egy álmos, divatkedvelő európai ugyanazzal a döbbenettel nyugtázza a viseletemet mint anno én is a másokét. De ő még nem érti, amit én már igen. Nem minden hülyeség amit más csinál, de mi nem!

A futócipő a metróban, taxiban, gyalogosan a munkahelyig társa a kis kosztümnek, balonkabátnak, aktatáskának, laptop táskának,… Mindenkinél ott van a táskában a normális cipője és vált! Nem teszi tönkre a lábát, és az elegáns cipőt. Tud gyalogolni, jármű után szaladni ha kell és nem nehezíti az életét e trendiséggel ott ahol ez mellékes.

Megvilágosodtam, “asszimilálódtam”, de itthon marad a kényelmetlen trendi, az itthoni meg az új futócipő a táskában szállítódik a rendeltetési helyére…

Elegáns, stílusos, kívánatos. Ha meglátod, biztosan akarod! Nem kell, hogy ismerd, hogy más dícsérje, magáért beszél…

Bárhol észreveszed, kitűnik, hívogat, vágyat kelt és soha nem válik megszokottá.

Mi is ez?

Csokoládé, a nagybetűs CSOKOLÁDÉ! A ” choco Me“! …, és igen, Ő beleillik a profilba!!!  (www.chocome.hu)

Talán csak megpróbáltam felvenni a magyar divatélet ritmusát?! Mindegy, ne feszegessük.   Nem történik semmi, illetve ami történik az a tervezők szalonjainak mélyén és közönség igény nélkül. Budapest Couture 2009. Eltelt több mint fél év és elmaradt a hatás. Azok is elveszítették a lendületüket akik hittek benne. Még néhányan kiléptek az EMDSZ-ből de ettől még nem kell megállnia az ÉLETnek!

Nem leszek igazságtalan! Valami mégis történt, üzletet nyitott a Hajós utca Lázár utca sarkán a MANIER!

Csodás! Egy mesevilág, egy varázslat az egész. A hófehér falak, a jól megtervezett világítás és az acél elemek statikusságát az élő növény fal, a bejárati ajtó körüli Henri Rousseau hatású festés és a ruhák forma- és színkavalkádja teszik dinamikussá. Ha belép az ember megáll az idő. Le lehet engedni, elfelejteni a rohanást és adhatunk magunknak valamit ami megtöri a monoton mindennapokat.

Egy másik, szokványosnak mondható esemény a Náray bemutató volt ami a szokásos médianyilvános, hajbókolós, túllihegett formát öltötte… Több szót nem érdemel.

Az elmúlt néhány hónapban az itteni inger szegény környezetet megpróbáltam a nemzetközi divatvilág eseménydús környezetében átélni. Sokminden történt:

-Madonna lánya, Lourdes Leon bemutatta első kollekcióját amit Stella McCartney

szárnyai alatt hozott össze “Material Girl” néven. Sajnos májusban amikor Amerikában

voltam, még nem sikerült megtalálni a boltokban, pedig kíváncsi voltam rá.

-   Marc Jacobs, a Louis Vuiton tervezője formás domborulatokkal megáldott modelleket vonultatott fel a kifutón New Yorkban. A külföldi divatmagazinok azonnal reagáltak és megtudtuk, hogy újra divat a nőies forma! Drasztikusabb megnyilatkozások is voltak, mint például “ vége a pedofil időszaknak”… Igen érdekes meglátás, de nem feltétlen lényegretörő.

-   Maradt divatban a Platform!!!

-   Aktuális divatszín a KÉK, de maradt a fekete-fehér és divat a drapp minden árnyalata

stb., stb.

Nyugtázhatjuk, hogy a nemzetközi divatvilág él, alkot, meghatároz és sokmindent megvásárolhatunk az Andrássy úton majdnem duplájáért mint Amerikában…

Ez van! Nekünk ez jutott. Ja, és a narancssárga termékeket sem adják olcsóbban…!!!

Hát újra itt!

A kissé hosszúra sikerült utazás alatt elgondolkodtam azon a kérdésen, hogy bizonyos társadalmi státusz felett miért nem mehet ki az ember smink nélkül az utcára?

Miért elvárás, hogy legyen rajtunk smink?

Kinek az elvárásának kell megfelelni?

Tényleg mások elvárásainak akarunk megfelelni, vagy alibit keresünk a saját elvárásainkra?

Azt hittem, hogy csak én örülök annak, hogy ha bárhová elutazom akár napokig nem sminkelem magam csak ha valamilyen eseményen kell részt vennem. De nem így van, mert már több barátom és ismerősöm is elő állt ugyanezzel, “…és tök jó volt, mert nem kellett sminkeléssel kezdeni a reggelt…”

Hogy is áll ez a dolog?

Akkor is lehetsz ápolt és üde, ha csak egy spirál van rajtad. Inkább az öltözködésre kellene jobban figyelni és mindig az adott helyzetnek megfelelően kellene felöltözni, mert ez sokkal inkább az igényesség és a kifinomultság kifejezője mint a’ ha kell, ha nem’ smink!

Zseniális tervező volt. Hatalmas űr marad utána.

2010, új év, új kezdet…

Mint minden január elsején, ma is a Bécsi Filharmónikusok újévi koncertjével indult a nap. Rögtön kezdetét vette a divatvilág ébredése is. A Bécsi Állami Operaház balettművészei VALENTINO által megálmodott ruhákban lejtettek pille könnyedséggel a Kunsthistorische Museum festészeti és szobrászati remekművei között.

Valentinot a divat kedvelőinek nem kell bemutatni. Most is a tőle megszokott zsenialítást és kifinomultságot prezentálta. A tánc könnyedségét a ruhák még kihangsúlyozottabbá tették. Csodálatos volt!

A 2009-es év utolsó negyedéve nagyon gazdag volt a magyar designerek megmozdulásaiban. Szinte felpezsdült az élet! Bárcsak kitartana a lendület! Van szerencsém része lenni ennek az életnek és remélem hosszú távon hasznos dolgokat tudok belevinni a fejlődésébe. Szeretnék sok mindenről beszámolni és megpróbálom mindezt majd időrendi sorrendben tenni. De addig is egy kis figyelemfelkeltés: Budapest Couture 2009! Remélhetőleg hagyományteremtő rendezvénnyé válik, mert nagyon komoly a szakmai háttértámogatása és a célja : közös társadalmi szerepvállalás a magyar divatélet fellendítése érdekében, valamint igen komoly edukációs és orientációs szerepvállalás az emberek öltözködési kultúrájának fejlesztésében.

Talán ennyi ma, de ígérem jönnek a részletek is!

Divatban gazdag Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!