Talán csak megpróbáltam felvenni a magyar divatélet ritmusát?! Mindegy, ne feszegessük.   Nem történik semmi, illetve ami történik az a tervezők szalonjainak mélyén és közönség igény nélkül. Budapest Couture 2009. Eltelt több mint fél év és elmaradt a hatás. Azok is elveszítették a lendületüket akik hittek benne. Még néhányan kiléptek az EMDSZ-ből de ettől még nem kell megállnia az ÉLETnek!

Nem leszek igazságtalan! Valami mégis történt, üzletet nyitott a Hajós utca Lázár utca sarkán a MANIER!

Csodás! Egy mesevilág, egy varázslat az egész. A hófehér falak, a jól megtervezett világítás és az acél elemek statikusságát az élő növény fal, a bejárati ajtó körüli Henri Rousseau hatású festés és a ruhák forma- és színkavalkádja teszik dinamikussá. Ha belép az ember megáll az idő. Le lehet engedni, elfelejteni a rohanást és adhatunk magunknak valamit ami megtöri a monoton mindennapokat.

Egy másik, szokványosnak mondható esemény a Náray bemutató volt ami a szokásos médianyilvános, hajbókolós, túllihegett formát öltötte… Több szót nem érdemel.

Az elmúlt néhány hónapban az itteni inger szegény környezetet megpróbáltam a nemzetközi divatvilág eseménydús környezetében átélni. Sokminden történt:

-Madonna lánya, Lourdes Leon bemutatta első kollekcióját amit Stella McCartney

szárnyai alatt hozott össze “Material Girl” néven. Sajnos májusban amikor Amerikában

voltam, még nem sikerült megtalálni a boltokban, pedig kíváncsi voltam rá.

-   Marc Jacobs, a Louis Vuiton tervezője formás domborulatokkal megáldott modelleket vonultatott fel a kifutón New Yorkban. A külföldi divatmagazinok azonnal reagáltak és megtudtuk, hogy újra divat a nőies forma! Drasztikusabb megnyilatkozások is voltak, mint például “ vége a pedofil időszaknak”… Igen érdekes meglátás, de nem feltétlen lényegretörő.

-   Maradt divatban a Platform!!!

-   Aktuális divatszín a KÉK, de maradt a fekete-fehér és divat a drapp minden árnyalata

stb., stb.

Nyugtázhatjuk, hogy a nemzetközi divatvilág él, alkot, meghatároz és sokmindent megvásárolhatunk az Andrássy úton majdnem duplájáért mint Amerikában…

Ez van! Nekünk ez jutott. Ja, és a narancssárga termékeket sem adják olcsóbban…!!!

Hát újra itt!

A kissé hosszúra sikerült utazás alatt elgondolkodtam azon a kérdésen, hogy bizonyos társadalmi státusz felett miért nem mehet ki az ember smink nélkül az utcára?

Miért elvárás, hogy legyen rajtunk smink?

Kinek az elvárásának kell megfelelni?

Tényleg mások elvárásainak akarunk megfelelni, vagy alibit keresünk a saját elvárásainkra?

Azt hittem, hogy csak én örülök annak, hogy ha bárhová elutazom akár napokig nem sminkelem magam csak ha valamilyen eseményen kell részt vennem. De nem így van, mert már több barátom és ismerősöm is elő állt ugyanezzel, “…és tök jó volt, mert nem kellett sminkeléssel kezdeni a reggelt…”

Hogy is áll ez a dolog?

Akkor is lehetsz ápolt és üde, ha csak egy spirál van rajtad. Inkább az öltözködésre kellene jobban figyelni és mindig az adott helyzetnek megfelelően kellene felöltözni, mert ez sokkal inkább az igényesség és a kifinomultság kifejezője mint a’ ha kell, ha nem’ smink!

Zseniális tervező volt. Hatalmas űr marad utána.

Kifejező cím, elegáns meghívó, stílusos plakát, patinás helyszín, jól megválasztott időpont…

Ha csak a fenti jellemzőket nézzük, már akkor is sokkal több figyelmet és főleg nagyobb sajtónyilvánosságot érdemelt volna a BUDAPEST COUTURE 2009 ” Mélyvíz” rendezvény! De lássuk, miről is van szó?!

Tények:

- a “magyar divat” mint fogalom, kezd nem létezni

- az emberek öltözködési kultúrájából csak a “kultúra” hiányzik

-a potenciális vásárlóközönség az Andrássy úton koncentrálódik és miközben lelkesen vásárolja a neves külföldi designerek II., III. vonalbeli pret-a-porter (ready to wear) ruháit, megfeledkezik arról, hogy ez ma már bárhol szembejöhet vele és a márkát fémjelző magas ár nem biztosítja az egyediséget

-LÉTEZNEK SZENZÁCIÓS MAGYAR TERVEZŐK!!! Akik még mindig tudnak időt fordítani a vendégre, majd igényeinek és vágyainak megfelelő, karakteréhez passzoló egyedi ruhakölteményt alkotni számára… töredékéért.

BUDAPEST COUTURE 2009

Az Első Magyar Divattervezők Szövetsége (EMDSZ) ( igen, van ilyen!), úgy döntött, hogy változtat a “mélyvízen”! Időt, erőt, energiát nem sajnálva Németh Anikó és S. Hegyi Lucia megpróbáltak felúszni a felszínre. Nem kisebb feladatot vállalva magukra, minthogy a felszínre hozzanak mindenkit aki fúldoklik, legyen az társszakma vagy vásárlóközönség. És jött a “mérhetetlen” HÁLA…

A mélyvízből csak az menekül akinek erős az életösztöne és hisz benne, hogy kimenekülhet. Mindenki másban tudatosodik a vég közelsége és feladja. Jó próbának ígérkezett (volna).

2009.okt.02. péntek, Iparművészeti Múzeum 19-20 óra

Már az utcán indul a hangulat. Totti kisaszony zenél, Hód Adrienn koreográfiáját kortárstánc művészek mutatják be. Performance köszönti a meghívottakat és vezeti be őket az előcsarnokba. Bent elegáns meghívottak, kiváncsi tekintetek. Vajon mivel folytatódik? Fáradt, izgatott ,de lelkes tervezők, kedves fogadtatás. Még a notorikus későkre is gondoltak, senki ne maradjon le, valamivel 20 óra után megvilágítják az addig sötét teret. A hófehér installáció a rajta elhelyezett kreációkkal megsokszorozva a fényt hirdeti, hogy pár napig ő a magyar divat oltára. A rosszúl sikerült nyitóbeszédet feledteti Mizsei Zoltán varrógép-szimfónia és az azt követő performance, ahol a magyar tervezők keze alatt táncoló művészek testén megjelenik egy elnagyolt modellterv, hogy mindez utána életre keljen egy-egy ruhában, amit modellek mutatnak be. Megtekinthető az installáció, nagyon jó a party service, az ember feltöltődik és örömmel nyugtázza, hogy a magyar divat él.

Élne, ha hagynák…

De nem!

Nagyon jó, hogy Valakik csináltak Valamit, mert legalább van amin fogást találni. Mindez másnap a szakmai kerekasztal beszélgetésen ki is derül.

2009.10.03. szombat, Iparművészeti Múzeum 14-19 óra

Az a megbeszélés, ami az összefogás, a közös társadalmi szerepvállalás jegyében lett meghírdetve, percek alatt csatatérré változott. És jöttek az értelmesebbnél értelmesebb felszólalások (jaj de jó, hogy hallom a saját hangomat…) és a HÁLA, amire ígértem, hogy visszatérek.

Lám-lám, azok akik évek óta nem csináltak semmit és nem is tervezték, hogy valaha is fognak, azok most volt mit megkritizáljanak. NAGYON MAGYAR, NEM? Volt aki a Szövetség létjogosultságát akarta megkérdőjelezni, volt aki kétségbe vonta, hogy a szakmát képviselik, volt aki a szóhasználatba kötött bele, més meg azt sem értette, hogy miről beszélnek, de volt véleménye. Az tetszett nagyon, hogy a “gombosnak” és a “zsínorosnak” is volt véleménye és el is mondta, mert senki nem hallgattatta el. Elgondolkodtam, ha Calatrava összehív egy szakmai kerekasztalt, ott a téglagyártó kap-e lapot, hogy okoskodjon? NEM! Azért nem, mert még arról sem fog tudni, hogy megtörténik. Talán legalább utólag át kellene gondolni, “kedves gombosok és zsínorosok”, hogy ott és akkor a designerek megpróbáltak elindítani valamit, aminek sikerén továbbfejlesztve ezt az ipart, önök is érvényesülhetnének. De egyébként nem gond, mert gyártanak gombot és zsínort Kínában is és a Tesco is mindig keres eladókat…

Nem értem, hogy mi történik? Miért nem lehet egy ilyen dologban az érték- és jövőteremtést látni? Miért nem lehet pozitívan felzárkózni egy olyan rendezvény mellé, mint a BC 2009, ami az egész szakmáról szól(na) és nem öncélúan jött létre? Fel kellene ébredni! Ha nincs torta, nincs mit szeletelni! Nem eszik senki!

Nagyon rosszúl vizsgázott a sajtó (Elle, Vogue, Cosmo, Elite, mindegyik), Lehet, hogy nem a BC 2009 fizet sok pénzt a reklámért (még)! De lehet, hogy fog később, viszont másnak. Véleményem szerint, a helyi lapok arra is hivatottak, hogy felkarolják a profiljukba illő, az adott országban törénő eseményeket. Az az igazság, hogy ha külföldi designerekről akarok olvasni, akkor az angol, vagy amerikai lapokat veszem meg. Elnézést, már-már elfelejtettem, hogy a “véletlenül” ugyanakkorra időzített Marie-Claire Fashion weekend-ről tényleg jelentek meg cikkek. Igaz, arról lehetett írni, mert ott volt DIVATBEMUTATÓ! (Korlátolt hozzáállás…)

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a meghívónak tájékoztató szerepe is van és illik elolvasni (abból kiderült, hogy a BC 2009-en nem lesz divatbemutató). Ha másért nem, legalább a DRESS CODE miatt, így hátha sikerül nem melléöltözni…

Remélem a Budapest Couture 2010-ről többet és mást hallunk majd!

Hajrá Anikó! Hajrá Lucia!

2010, új év, új kezdet…

Mint minden január elsején, ma is a Bécsi Filharmónikusok újévi koncertjével indult a nap. Rögtön kezdetét vette a divatvilág ébredése is. A Bécsi Állami Operaház balettművészei VALENTINO által megálmodott ruhákban lejtettek pille könnyedséggel a Kunsthistorische Museum festészeti és szobrászati remekművei között.

Valentinot a divat kedvelőinek nem kell bemutatni. Most is a tőle megszokott zsenialítást és kifinomultságot prezentálta. A tánc könnyedségét a ruhák még kihangsúlyozottabbá tették. Csodálatos volt!

A 2009-es év utolsó negyedéve nagyon gazdag volt a magyar designerek megmozdulásaiban. Szinte felpezsdült az élet! Bárcsak kitartana a lendület! Van szerencsém része lenni ennek az életnek és remélem hosszú távon hasznos dolgokat tudok belevinni a fejlődésébe. Szeretnék sok mindenről beszámolni és megpróbálom mindezt majd időrendi sorrendben tenni. De addig is egy kis figyelemfelkeltés: Budapest Couture 2009! Remélhetőleg hagyományteremtő rendezvénnyé válik, mert nagyon komoly a szakmai háttértámogatása és a célja : közös társadalmi szerepvállalás a magyar divatélet fellendítése érdekében, valamint igen komoly edukációs és orientációs szerepvállalás az emberek öltözködési kultúrájának fejlesztésében.

Talán ennyi ma, de ígérem jönnek a részletek is!

Divatban gazdag Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!